Cseresznye(fa)




Az ellenállhatatlan cseresznye: az istenek eledele
Prunus cerasus, Prunus avium

Nehéz ellenállni a ropogós cseresznyének. Úgy kínálja magát, ahogy talán egyetlen más gyümölcs sem. Olyan, mint a chips, a sós mogyoró vagy a sült krumpli. Nehéz abbahagyni. De miért is kellene?

Ismerjük meg!
A cseresznye gyönyörű gyümölcs. 20-25 méteresre is megnövő, termetes fája tavasszal halványrózsaszín virágaival kápráztat el bennünket először. Rovarbeporzású, a méhek és egyéb apró rovarok örömmel dongják körül illatos virágait. Május végén, júniusban általában párban lecsüngő, formás, szív alakú, gömbölyded bogyói nyitják meg nyári gyümölcseink sorát. Az első, még vízízű és halovány szemek megjelenésének annyira örülünk, hogy méregdrágán is megvesszük a piacon. Az érett gyümölcs fényes héja lehet egészen világos, fehéres sárga is, így könnyen megtévesztheti a kertek mellett elhaladó és érett szemekre vadászó turistákat, de vannak már-már fekete, mély bordóra érő cseresznyefajták is. Minél nagyobb szeműek, annál jobbak, szebbek, drágábbak, akár 2-2,5 cm-es átmérőjűekre is nőhetnek. Fajtától függ héjának puhasága és a gyümölcshús lédús volta. A korán érő cseresznyék általában világosabbak, a későiek a sötét szeműek.

A gyümölcs íze éretlenül fanyar savanyú, éretten édes, olykor kesernyés. Csonthéjas magot rejt.
Csaknem ezer fajtája közül -, melyek nagyjából érési sorrendben a Münchebergi korai, Májusi korai, Pomázi hosszúszárú, Biggareau Burlat, Valerij Cskalov, Jaboulay, Szomolyai fekete, Margit cseresznye, János cseresznye, Sunburst, Solymári gömbölyű, Linda, Germersdorfi óriás, Van, Stella, a már későinek számító Hedelfingeni óriás, a Kavics cseresznye, a Katalin stb., - alig egyet-kettőt ismerünk névről. Valamennyi őse valószínűleg az alig 1 cm-es átmérőjű gyümölcsöt termő erdei (Cerasus silvestris) vagy vadcseresznye, amely lomberdeinkben, főként tölgyesekben mindenhol megtalálható.

Szinte egész Eurázsiában megél, apró piros bogyói meglehetősen savanyúak. Nevezik madárcseresznyének is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a madarak ne választhatnák inkább az édes kerti fajtákat eledelül. A kerti cseresznyét is hívják így: az "avium" a latin avis=madár szóból származik. A cseresznye a madarakra bízza magjának elterjesztését, cserében finom gyümölcshússal jutalmazza őket. A vadcseresznyéből lassú szelekció eredményeként alakultak ki a mai fajták.



Miért jó?
Az úton levő ókori katonák egyik legkedveltebb szomjoltója a cseresznye volt, méltán, hiszen 78-82%-a víz. 100 grammjának, egy marék cseresznyének az energiatartalma 65-70 kcal, mintegy 264-295 kJ. Alig van benne zsír (0,3 g) és fehérje, viszont 13 grammnyi szénhidrát, 1,3 g növényi rost van benne.
Természetesen gyümölcscukor tartalma attól is függ, mennyire érett cseresznyével van dolgunk. Kifejezetten sok A-vitamin, valamint B1-, B2-, B6-vitamin van benne, továbbá fólsav, pantoténsav, niacin, biotin és riboflavin. Jelentős, 10-15 mg-os C-vitamintartalma.

Az ásványi anyagok és nyomelemek közül foszfor, kalcium és nátrium, kobalt tartalma említendő, viszonylag sok, 190-220 mg káliumot, valamint vasat rejt. Összetétele miatt kedvezően hat a fogak és csontok fejlődésére, egészségére, ideális csemege a fejlődő, csontosodó gyermekszervezetnek.
Termését gyógynövényként is számon tartják. Szárából, tisztító, vízhajtó, méregtelenítő hatású teát készítenek. Még a pattanások elmulasztását is megfigyelték. Hasonló élettani hatást lehet megfigyelni magának a gyümölcsnek az elfogyasztása nyomán is, télire azonban csak a száraz szár marad.
Színes karotinoidjai (béta-karotin, lutein és zeaxantin), antociánjai és flavonoidjai gyulladásgátló, fájdalomcsillapító hatásúak, ennélfogva hörgőpanaszokra, náthás bajok ellen is hat. Napi negyed kiló cseresznye fogyasztása már kimutathatóan csökkenti a vér húgysav-szintjét, és az ízületi betegségek megelőzésében, karbantartásában tulajdonítanak neki. A kumarinszármazékok jellegzetes ízének meghatározói.

Hogyan fogyasszuk?
Lehetőleg frissen fogyasszuk, még a szedés napján. A hűtő alsó fiókjában legfeljebb két-három napig, ideális páratartalom mellett egy hétig tárolható. Csak -1,8 °C fokon fagy meg. Leszárazáskor a gyümölcs sérülhet, ezért ajánlatos csak közvetlenül fogyasztás előtt leszedni a szárakról. A cseresznyét mindig mossuk meg, mert gyakran permetezett. Ennek legkíméletesebb módja, ha egy vízzel telt edénybe borítjuk a gyümölcsöt, és hideg-langyos vízben mintegy 15 percig áztatjuk, majd gyümölcsszűrő segítségével óvatosan lecsorgatjuk róla a vizet. Így a gyümölcs sem törik meg, másrészt az áztatás alatt a kukacos szemek színt vallanak, és könnyen kiválogathatók.

Jól bírja a mélyhűtést, így vitaminjai megmaradnak. Előtte érdemes kimagozni.
A cseresznye főzéssel is tartósítható. Így is sok értékes növényi rostot tartalmaz, de a vitaminoknak már csak töredékét találjuk meg benne. Befőttnek, édességnek csakis leszárazva, kimagozva használjuk fel. Magja különben is enyhén mérgező lehet. Ízletes ételek a cseresznyével készült gyümölcslevesek, rostos gyümölcslevek, torták és sütemények, rétesek. A kandírozott cseresznye süteményekbe vagy koktélok díszítésére használatos. A cseresznyéből bort vagy pálinkát is lehet készíteni. Leveleit fehérborba áztatva különleges italt nyerünk.

Tippek, tanácsok
A legjobb természetesen a saját kertben termő, fáról szedett "cseri". Piacon mindig érettet vegyünk, mert leszedve már nem tud utánérni. A jó gyümölcsös nem sajnál vevőitől néhány szem kóstolót. A gyümölcsök legyenek épek, folt- és repedésmentesek, kemények és fényes héjúak. A puha, tompa fényű cseresznyék gyakran kukacosak. A szárral együtt kínált cseresznyén tudjuk csak ellenőrizni az áru frissességét: szára legyen kemény és élénk zöld, levelei szintén. A cseresznye érzékeny a nyomódásra, ezért zacskó helyett jobb dobozban, kosárban hazaszállítani.

A csonthéjas termésekre jellemző keserű glükozidok, a prunazin és az amygdalin a cseresznyében is megtalálhatók, feltehetően a belső a magot védik. A benne lévő amygdalin és az azt ciánsavvá alakítani képes enzim nem érintkezhet egymással, hiszen ez a növény számára is mérgező volna. Ha viszont valaki ráharap a magra, a kémiai reakciót beindítva mérget szabadít fel. A cianoglükoziddá alakult anyagok kis mennyiségben fokozzák a légzést és az emésztést, még rákellenes hatást is tulajdonítanak nekik. Nagy mennyiségben azonban mérgezők. A gyümölcshúsban csak nyomokban található meg. Az amygdalinból víz és az emberi emésztőrendszerben található gyenge savak és emésztőenzimek jelenlétében is mérgező ciánsav képződik.

A cseresznyéből gyorsan bekapkodunk akár fél kilót is. Nyugodtan ehetjük, mégis sokan óvakodnak tőle, mert gyümölcssavai érzékennyé teszik a fogakat a fognyaknál. Érdemes megszívlelni továbbá a tanácsot, hogy nagy mennyiségű cseresznye bekebelezése után inkább ne igyunk vizet, mert a héján található élesztőgombákat csak a tömény gyomorsav képes azonnal elpusztítani. Ha a felhígított emésztőnedvek életben hagyják, az élesztőgomba erjesztő munkája nyomán puffadás, gyomorfájás lehet a panasz.

Ha tehetjük, terebélyesre növő fáját célszerű a többi fától távol, a ház és terasz közelébe ültetni, ahol kitűnő árnyékot adhat. Egyetlen ügyesen gondozott fa évente 80-100 kg terméssel ajándékozza meg gazdáit. Ha különböző időben érő fajtákat oltunk, vagy oltatunk egy tőre, az egész szezonban elláthatja a családot friss, ropogós gyümölccsel. Gondozása nem nehéz, de metszéséhez kérhetjük szakember segítségét. Szedéskor vigyázni kell az ágakra, nehogy mindjárt a következő évi termést is megtépázzuk. Lehetőleg egyetlen szemet se hagyjunk a fán, így őrizhetjük meg legjobban a túlérett szemeken megtelepedő kártevőktől. Élénk zöld, 7-10 cm hosszú, ovális, fűrészelt szélű levelei ősszel szépen sárgulnak.

Érdekességek
Mivel szép és ízletes gyümölcsről van szó, nem csoda, hogy az ókorban az istenek eledelének tartották. A távol keleten is élnek változatai, s méltán híres a japánok tavaszköszöntő ünnepe, amit a cseresznyevirágzáskor tartanak. A cseresznye ott a fiatalság és a megújulás jelképe.

A cseresznye ma ismert kerti változatait sokan a lakomáiról híres Lucullus hadvezérhez kötik, aki perzsa hadjáratát követően a pontuszi Kerasuntból hozott egy ízletes nagy szemű fajtát Itáliába i.sz. előtt 64-ben. Innen van botanikai neve is: Prunus cerasus vagy Prunus avium. Ennek ellentmondani látszik, hogy a legkorábbi írásos emlékek a cseresznyéről az i.sz. előtti 4. századból valók. Nyugat-európai kelta sírleletekben is találtak a vadcseresznyénél nagyobb szemű cseresznyemaradványokat. A csemegévé nemesített gyümölcsfajták bizonyára tudatos szelekció eredményeként alakultak ki. Tenyésztésük a Földközi tenger medencéjében már az ókorban megkezdődött. A cseresznyétől egyértelműen különböző meggyet eltérő néven csak a XVI. századtól említik.

Hazánkban szívesen ültetik szőlős kertekben, mert ha a cseresznye virágzáskor elfagy, a szőlő kárpótolhatja termésével a gazdát, a cseresznye viszont a szőlőt veszélyeztető májusi fagyra nem érzékeny.
Szép erezésű, vöröses fája és gyökere kemény, értékes bútoralapanyag. Intarziák, bútordíszek, hangszerek alapanyagául szolgál, a biedermeier korában vált kedveltté.
Ha a cseresznyefa kérge sérül, gyantát ereszt, amit filckalapok keményítésére használtak. Borban feloldva pedig köhögés ellen kortyolták.
A cseresznyemagokat lenvászonba téve és kályhán melegítve eleink melegítőpárnának használták.

Forrás: Szerző: Máriáss Mária hazipatika.com

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

111

lap tetejére

222

lap tetejére

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

CITROMFŰ TEA

HÁZI KENDER - Cannabis sativa

BABÉRLEVÉL - Lauri folium

GYÓGYÍTÓ VIRÁGOK